Roco Szergej magyarosan

    A múlt év minden előbbinél szebben zárult a vasútmodellezőnek, ha magyar. Kora őszön begördült a terepasztalok rég várt, már-már kultikus tárgya, az ó-festésű Epoche IV. M61 014 NoHAB, majd karácsonyra bedübörgött az Epoche V. M62 230 Szergej is. Lőn nagy csodálkozás, egyesek megtépék ruháikat, ugyanis „messiásnak" M62 265-öt várták, és nem volt kellemes a kijózanodás. A modellezésben sincs másként, mint egyebütt, ha egyszer valamit felkapnak, nem szabadulunk tőle a csömör előtt!

    Nem a gyártó figyelmetlensége, vagy tervezői szadizmus fosztotta meg a modellezőt az egyébként elég tarka múltú géptől. Anno - az „átkosban" előfutó volt a drága - ami ugye nem a legbékésebb tevékenység. A modellgyártók hirdetik, hogy pacifisták, s nem készítenek véres megtörtént, vagy megtörténhetett volna eseményekhez köthető vasúti járműveket. Így maradt le az egykori kormányzati vonat biztonsági előfutója a magyar modellvasút történelemről.
    A mellőzés oka tervezői szempontból sokkal gyakorlatiasabb. Az előkészületek lezárásakor - 2004 nyarán - az eredeti 265 pontszerű javítások százait viselte, s úgy nézett ki, mint egy peches diák a nyári szünidei bárányhimlővel. Az elhatározás végleges és visszavonhatatlan volt, vagy autentikusan, vagy sehogy. Igaz a
modellezői igényeket kielégíteni úgy sem lehet maradéktalanul, de legalább megkíséreltük. Nos, 265-nek sötét alumínium a gombája. Mivel külön és színében fröccsenthető alkatrész, még belefér. Igen, de a homlokoldali MÁV jelzet sötétkék, és a gépen ott díszeleg a gyártó eredeti (hál Isten le nem lopott) táblája, ami háromlépéses tampon. Ez nagy szériánál érzékelhető plusz költség. Maradtunk tehát a 230-nál. A mozdony majdnem csillogott villogott, csak a végek jelzésére szolgáló A és B betűkből hiányzott három. Ha autentikus, hát legyen, erről álmodik a modellező; lehagytuk, ami hiányzott. Lett is itt-ott hörgés belőle, úgy látszik, olykor mégsem oly magkapó a valóság hű tükrözése. A nagy öregek mosolyogva gratuláltak,ami gyógyír, vérző keblünkre. A homlok MÁV logója fehér, így készülhetett a pályaszám ugyancsak RAL fehér tamponjával egy nyomásra. A legösszetettebb feladat a két óriás köténylemezt is megszégyenítő pályakotró fehér kerete volt. Sokkal jobban sikerült, mint a MÁV NoHAB széles oldalcsíkjának összeillesztése. Igaz a vékony vonal könnyebb, meg a fehér jobban összemos, mint a pregnánsabb tojáshéj szín. A nyáron - a felvételek készítése 2004.07.06 - az összes kisebb szellőző rács fekete volt, aminek örültünk, mert a túl nagy és teljesen egységes vérnarancs szekrény főleg modellben nem szép, mi több unalmas látvány. Azóta többen kifogásolták, hogy tévedtünk, de sebaj, néhány felvétel erejéig itt a fekete bizonyíték. Mivel a fejszerszámot és a nagy hűtőrácsot a más vasúttársaságoktól eltérő függőleges-vízszintes iránycsere miatt újból kellett készíteni, különös gonddal ügyeltünk a részletekre. A homlokrostély a MÁV-nál széles, máshol négyzet alakú. Vasúttársaságunknál a 265 rostélya színében RAL fekete. S ami nem sikerült? A legfeltűnőbb, és nagyon zavaró, a szögletes ütközők szélesvásznú xinemascop Hollywood jellege. Hiszik, nem hiszik, a magyar eredetit tükröző nincs a gyári palettán. Hasonló igen, de egyik sem megfelelő. Nehezíti a helyzetet, hogy az eredeti mozdony A végén a bal ütköző 15 cm-el szélesebb, a másik három a szokásos. A nagy igyekezetből a ló másik oldalán lehuppanás lett. Ajánlatunk csak; az A oldali bal ütközőt a fehér festett keret szélességében két oldalt csiszolják le, a többit - oldalanként - két festett vonásnyival. Ezek után a hiányzó függőleges fehér keretvonal vékony ecsettel, vagy lakk-stifttel pótolható. Fuggerth szögletes ütközőit ellenjavalljuk, mert a csere úgy sokkal több munka, az ütközőlap és a szár vastagsága sem megfelelő.
    Az első szállításról számítógépes szerelési tervbe csúszott hiba miatt lemaradt a tető kerek hangtompító gombája. Az újabb szállítmány hiánytalan, a régihez a kereskedők kapnak pótalkatrészt. Az eredetit a nyáron gumikötéllel rögzítették, nehogy repülő csészealjként önállósítsa magát! Leképezésétől eltekintettünk, a modellhűségnek is van határa!
    A neten bőséges, csak a jólértesültek számítógépes billentyűzetéből származó fitymálás özön szólt a modell torz voltáról. Megnyugtatásul közöljük, hogy a modell eredeti gyári rajzok alapján készült, és már az új üzem berendezéseivel, melyek ez idő szerint a világon a legkorszerűbbek. Az ellenőrzés folyamatos, amit fölöslegesen de kénytelenek vagyunk leírni, mert néhol még mindig azt hiszik, e nélkül ma bárhol a világon modell születhet. Roco nem azért épített új üzemet, hogy torzókat készítsen. Furcsa az is, hogy az eddig kapható és átkozott régi, ívben a mozdonytól külön kanyarodó forgóvázú és kotrójú modell hirtelen „megjavult", mi több szép lett. A régebbi darabokat több évtized alatt megszokhattuk, így a most elkészült magasabbnak tűnik, pedig így hibátlan.
A valóságtól az egyetlen komoly eltérés, hogy a modell mozdony kürtjei az eredeti gyári állapotot idézik. A MÁV-nál a szovjet eredetit már rég kicserélték a szabványos vezető állások felett elhelyezett kürtökre. A régi fáradt hangon sípolgatott, mint egy dunai propeller, s az első mozdonyok érkezésekor vasutast és érdeklődőt egyaránt megnevettetett. A modellre szereltek mérete és kürtátmérője megfelel a magyarnak, és a tölcsérek külső végén rögzített. A mozdonyvezető felett elhelyezett rövidebb kürt Fuggerth M41-hez mellékelt anyagban található. A kürtök elé mindkét végen védőrostélyt szereltek. Fuggerth V43-ból tehetünk szert a késantennára is (A vég, jobb harmad). A modellhez a szokásos kiegészítő csomagot mellékelik, amivel nem sok dolog akad. A gyártás során sikerült a technológiai fegyelmet betartatni, s az A végen a vonókészülék, valamint a csatlakozó vezetékek díszelegnek. A csomagban két kivágott kotrót találunk, de a teliből egyet sem, ami hiba, mert az egyikből így három, a másikból - de legalább felszerelve - csak egy van. Aki „valódi' látványra törekszik, futhat egy kört a teli kotróért. A mozdony oldallemezének 3 x 3 beosztású bordázata miatt a féksúlytábla nem tamponozható, ezt külön kereten mellékelik. A lemezke hátulján a két ragasztó borda közepét a mozdony oldalfalának bordázata szélessége szerint vágjuk ki, és csak azután ragasszuk a modellre. E művelet elhagyásával a tábla csúnyán távol kerül az oldalfaltól, és könnyen lesodorható. Mérete adja, biztosan elveszik, rendelhetjük a következőt Halleinből, ami több hónapig tartó macera. Az ajtók valamennyi fogója és kilincse a valóságnak megfelelően a MÁV előírások szerint sáfránysárgára tamponozott. A gutaütést azonban itt sem kerülhetjük el. Valamennyi függőleges kapaszkodó fém, ami dicséretes, hiszen valósághű benyomást kelt, de elfelejtették sáfránysárgára festeni. Szerencsénkre a hiányosság könnyen korrigálható. Az ablaktörlők sajnos a szélvédővel öntöttek, pár centiméterről már nem láthatók, mert azokat nem tamponozták. Így nincs mód a MÁV - törlők középen - megoldásra. Ha törekszünk az eredeti megoldásra, más szélvédőt kell találnunk, vagy építenünk, hiszen a gyári megtartásával, végenként már négy ablaktörlőnk lenne. A nagy mozdony két oldalán, a középső ablakon ott díszeleg Fc. Ferencváros felirat. Ennek tamponozását a gyártónál nem sikerül elérni. Kár, mert a kis méret miatt mindenképpen a gyári technológia szükséges. Némi vigasz a tudat, hogy már harminc centiről sem látszana.
    A modell szerkezete megegyezik az eddig gyártott DR és CSD Szergejekkel. A motor a szokásos ötpólusú. A főkeret a többi konstrukciónál megszokott. Súlyozása kiegyenlített, pazar futást eredményez. Mindkét forgóváz szélső tengelye tapadó gyűrűs. Ebből logikailag következik, hogy mind a hat tengely hajtott. 54 Es kocsival nyúztuk, bírta! A digitális dekódernek elég a hely, van hol melegednie, a kasztni deformálódásától nem kell tartanunk. Summa: a felsorolt fenntartások és hibák javításával az eddigi modellek közül a Roco felel meg a valósnak a legjobban. Kiadták hangos változatát is. Mindkettőt nyugodtan ajánljuk.

V&M

Vissza a modellezés oldalra
Vissza a főoldalra