Berlin jégvirágos zimankóban

Elõvárosi vasút - anno 1910

Kapcsolódó képtár oldalunk - képek a szettrõl

    Kontinensünk nagyvárosait a XIX. század végére tekintélyes HÉV (Helyi Érdekû Vasút) hálózat vette körül. Az üzem gõzvontatású volt. A szentendrei jármûgyûjteményben szerepel kis gõzmozdony és a késõbb, nagyobb vonatokhoz szolgálatba állított XII. osztály (377 sor) mozdony. Berlin nem csak a porosz, hanem birodalmi fõváros is volt, s naponta többszázezer érkezõ-induló elõvárosi utassal számoltak. A Vorortbahn -elõvárosi vasút - mozdonyok viszonylag kis 45-50 km/h végsebességûek voltak. A követelmények teljesen különböztek a vonali nagy, vagy szertartányos mozdonyokétól. A kocsik a szakmában centoporte - százajtajú - típusúak voltak, hogy az utascsere gyors legyen. E kocsikat Német-, Francia- és Olaszországban kedvelték, s még a második világháborút követõen is évtizedekig szolgáltak. A második világháború során néhány olasz forgóvázas centoporte Magyarországra keveredett, s PFT jármûként ma is találkozhatunk velük.
    A századforduló idején az átmenõfék még Berlinben sem volt általános, a kocsikhoz magas, jó kilátást biztosító fékezõfülke tartozott. Késõbb, a Knorr fék elterjedésével a fékezõfülkék fölöslegessé váltak, de azokat még évtizedekig a kocsikon hagyták (gazdasági világválság, második világháború stb.).
    A modellgyártók figyelme mind gyakrabban fordul az Epoche II-III. felé, s a modellezõk szívesen veszik a mind szélesebb palettát. A gõzmozdonyüzem romantikája a terepasztalon is lebilincselõ.

    A közelmúltban Märklin kirukkolt a Berliner Vortorbahn (berlini HÉV) témadobozával. A csomagban porosz T 13 és négy „százajtós” díszeleg. Levelezõlap formájú Cd-n még korabeli tánczenét is mellékeltek, mivel a berlini tóvidék kedvelt kirándulóhely. A zenét sajnos modern villanyorgonán s nem korhû hangszerelésben hallhatjuk. Véleményünk rövid: Brrrr…
A vonatról már más a meglátásunk!
    A eredeti mozdony a szertartányos T13 (BR 92) 1910 és 1922 között a Porosz-Hesseni Vasutak megrendelésére készült. Összesen 562 darabot építettek. A négy csatolt, második tengelyen hajtott mozdonyt a Királyi Porosz Vasút Igazgatóság (KPEV- Königliche Preußischen Eisenbahn-Verwaltung) nemcsak HÉV mozdonynak, hanem a robbanásszerûen fejlõdõ ipari üzemek iparvágányára is szánta. A teherforgalom annak idején egészen a városok szívébe szállította az árút. Emlékezzünk, hogy Budapesten még 1980-körül is milyen kiterjedt és összefüggû ipari vágányhálózat szelte keresztül-kasul a Pesten a XIII, IV, Budán a III, XII, és a XI. kerületet. A Déli pályaudvarról - a villamos vágányhálózat felhasználásával - eljuthattak Aquincum állomásra. Éjjelente, a Millenniumi Park és Mamut központok helyén az akkor még üzemelõ Ganz világhírû transzformátorait szállították a Déli pályaudvarra (A világhírû Kandó Kálmán tervezõ irodája is ott volt egykoron). A szerelvényt rendre két szürke faszekrényes - de acélvázas - „Muki” húzta-tolta.  Berlinben még ennél is nagyobb és kiterjedtebb hálózatot építettek, s a magasan vezetett pálya több ponton átszelte a városközpontot. A téglafalú építmény tetején közlekedtek a vonatok. Az épületeket raktárként használták. Néhol üzleteket nyitottak. Nagyobb útkeresztezõdésekben hosszú öntöttvas díszítésû hidakat építettek. Itt volt a vasút megállója is.
    Berlinben számos helyen a hídszerkezetet üvegcsarnokkal fedték. Hozzánk legközelebb Bécsben a Gürtel (körgyûrû) vonalán tanulmányozhatjuk azt az építési módot. A vonal ma is üzemel. Faller a berlini építészeti megoldást négy különbözõ építõdobozzal és kiegészítõként falpanellel leképezte. A városi vasút szerelmeseinek nagy kihívás!

    E miliõben közlekedett a T 13 és vonata. Az építõ a Königsberg-i (ma Kalinyingrád) Union öntöde volt. Mikor az elsõ világháborút követõen Németországtól Franciaországhoz csatolták Elszászt, 49 mozdonytól búcsút vehettek. Késõbb „jóvátételként” még további négyet építettek. A mozdony végsebessége 500 LE mellett 45km/h volt. A modell hûen követi az eredetit. A sötét olívazöld mozdonytest és a barnáspiros díszítõ vonalak hibátlanok, s fényképfelvételeknek tökéletesen megfelelnek. A fõkeret és a légtartályok színe a díszítéssel azonos. A filigrán rudazat patinált. A füstszekrény poroszosan feketére festett. A pályaszámtábla, a gyártó és a porosz címer arany. Az ütközõ patinált fém. A mozdony DELTA-digitál, de használható digitál (28. címkód), és analóg üzemben is. Digitál vezérkor akármelyik címre beállítható, DELTA üzemmódban csak a gõzmozdonyok szánára biztosított 28-ra. Apró és ízléses életszerû csattanó, hogy a csapóajtókkal fedett széntartány jobb oldalán a csapólemez kissé feláll, mert szénnel túltöltötték. A mögötte a hátfalra szerelt fa járólemezrõl nem felejtették le az erezetet. A világítás menetirányfüggû.
    A mozdony - akár az eredeti - mindkét irányban egyforma sebességet ér el, ami modellnél ugyanúgy nem kis eredmény, mint az eredetinél egykoron. A konyha kapaszkodóhágcsói példaszerûek. A hosszkazán mellett két oldalt épített víztartályokat tökéletesen modellálták, mert nem érintkeznek a hosszkazán borítással. A kocsik - kettõ fékházzal - háromtengelyesek, természetesen az akkor rendszeresített küllõs kerékkel. Ez az éles ívekkel tarkított vonalakon Németország szerte elterjedt volt. A színezés igencsak változatos.   Kettõ harmadosztályú (psz. 3842, 3864) barna, az egyik nem dohányzó, egy másodosztályú „porosz”-zöld (psz. 2080), s végül a két színben barna, félig harmadosztályú, félig poggyászteres kocsi (psz. 3801).  A négyrészes vonatban, három kocsiban engedélyezték a dohányzást. Furcsa, hogy az engedélyezett volt piros alapú, s a tiltás fehér. Az iránytábla valamennyin; Wannsee, a berlini tóvidék. A Märklin 2004-es katalógusában a vonat a belváros felé tart. A katalógus felvételeit készítõ külsû stúdiónak fogalma sem volt mit tesz. Annak idején elképzelhetetlen volt, hogy a táblát ne irányhelyesen fordítsák! A kocsik belsõ berendezése hibátlan, utólag belsõ világítással is elláthatók.
    Az egyszeri kiadású modell vonat mellett egy kisállat-szállító, belül háromszintes kocsit is kibocsátottak, három korabelinek megfelelõ hirdetõ oszloppal, és omnibusszal. Biztosan nagy az érdeklõdés e két csomag iránt, hiszen a teljes vonat ára nem éri el a piacon kapható jobb sorozatmodell árát!
    Ki szereti a szépet - és jót - vegye meg, nem fog csalódni!

Kapcsolódó képtár oldalunk - képek a szettrõl

Vissza a modellezés oldalra
Vissza a fõoldalra