Elõvárosi vasút - anno 1910
Kapcsolódó képtár oldalunk - képek a szettrõl
Kontinensünk
nagyvárosait a XIX. század végére tekintélyes
HÉV (Helyi Érdekû Vasút) hálózat
vette körül. Az üzem gõzvontatású volt.
A szentendrei jármûgyûjteményben szerepel kis
gõzmozdony és a késõbb, nagyobb vonatokhoz
szolgálatba állított XII. osztály (377 sor)
mozdony. Berlin nem csak a porosz, hanem birodalmi fõváros
is volt, s naponta többszázezer érkezõ-induló
elõvárosi utassal számoltak. A Vorortbahn -elõvárosi
vasút - mozdonyok viszonylag kis 45-50 km/h végsebességûek
voltak. A követelmények teljesen különböztek
a vonali nagy, vagy szertartányos mozdonyokétól. A
kocsik a szakmában centoporte - százajtajú - típusúak
voltak, hogy az utascsere gyors legyen. E kocsikat Német-, Francia-
és Olaszországban kedvelték, s még a második
világháborút követõen is évtizedekig
szolgáltak. A második világháború során
néhány olasz forgóvázas centoporte Magyarországra
keveredett, s PFT jármûként ma is találkozhatunk
velük.
A századforduló
idején az átmenõfék még Berlinben sem
volt általános, a kocsikhoz magas, jó kilátást
biztosító fékezõfülke tartozott. Késõbb,
a Knorr fék elterjedésével a fékezõfülkék
fölöslegessé váltak, de azokat még évtizedekig
a kocsikon hagyták (gazdasági világválság,
második világháború stb.).
A modellgyártók
figyelme mind gyakrabban fordul az Epoche II-III. felé, s a modellezõk
szívesen veszik a mind szélesebb palettát. A gõzmozdonyüzem
romantikája a terepasztalon is lebilincselõ.
A közelmúltban
Märklin kirukkolt a Berliner Vortorbahn (berlini HÉV) témadobozával.
A csomagban porosz T 13 és négy „százajtós”
díszeleg. Levelezõlap formájú Cd-n még
korabeli tánczenét is mellékeltek, mivel a berlini
tóvidék kedvelt kirándulóhely. A zenét
sajnos modern villanyorgonán s nem korhû hangszerelésben
hallhatjuk. Véleményünk rövid: Brrrr…
A vonatról már
más a meglátásunk!
A eredeti
mozdony a szertartányos T13 (BR 92) 1910 és 1922 között
a Porosz-Hesseni Vasutak megrendelésére készült.
Összesen 562 darabot építettek. A négy csatolt,
második tengelyen hajtott mozdonyt a Királyi Porosz Vasút
Igazgatóság (KPEV- Königliche Preußischen Eisenbahn-Verwaltung)
nemcsak HÉV mozdonynak, hanem a robbanásszerûen fejlõdõ
ipari üzemek iparvágányára is szánta.
A teherforgalom annak idején egészen a városok szívébe
szállította az árút. Emlékezzünk,
hogy Budapesten még 1980-körül is milyen kiterjedt és
összefüggû ipari vágányhálózat
szelte keresztül-kasul a Pesten a XIII, IV, Budán a III, XII,
és a XI. kerületet. A Déli pályaudvarról
- a villamos vágányhálózat felhasználásával
- eljuthattak Aquincum állomásra. Éjjelente, a Millenniumi
Park és Mamut központok helyén az akkor még üzemelõ
Ganz világhírû transzformátorait szállították
a Déli pályaudvarra (A világhírû Kandó
Kálmán tervezõ irodája is ott volt egykoron).
A szerelvényt rendre két szürke faszekrényes
- de acélvázas - „Muki” húzta-tolta. Berlinben
még ennél is nagyobb és kiterjedtebb hálózatot
építettek, s a magasan vezetett pálya több ponton
átszelte a városközpontot. A téglafalú
építmény tetején közlekedtek a vonatok.
Az épületeket raktárként használták.
Néhol üzleteket nyitottak. Nagyobb útkeresztezõdésekben
hosszú öntöttvas díszítésû
hidakat építettek. Itt volt a vasút megállója
is.
Berlinben
számos helyen a hídszerkezetet üvegcsarnokkal fedték.
Hozzánk legközelebb Bécsben a Gürtel (körgyûrû)
vonalán tanulmányozhatjuk azt az építési
módot. A vonal ma is üzemel. Faller a berlini építészeti
megoldást négy különbözõ építõdobozzal
és kiegészítõként falpanellel leképezte.
A városi vasút szerelmeseinek nagy kihívás!
E miliõben
közlekedett a T 13 és vonata. Az építõ
a Königsberg-i (ma Kalinyingrád) Union öntöde volt.
Mikor az elsõ világháborút követõen
Németországtól Franciaországhoz csatolták
Elszászt, 49 mozdonytól búcsút vehettek. Késõbb
„jóvátételként” még további négyet
építettek. A mozdony végsebessége 500 LE mellett
45km/h volt. A modell hûen követi az eredetit. A sötét
olívazöld mozdonytest és a barnáspiros díszítõ
vonalak hibátlanok, s fényképfelvételeknek
tökéletesen megfelelnek. A fõkeret és a légtartályok
színe a díszítéssel azonos. A filigrán
rudazat patinált. A füstszekrény poroszosan feketére
festett. A pályaszámtábla, a gyártó
és a porosz címer arany. Az ütközõ patinált
fém. A mozdony DELTA-digitál, de használható
digitál (28. címkód), és analóg üzemben
is. Digitál vezérkor akármelyik címre beállítható,
DELTA üzemmódban csak a gõzmozdonyok szánára
biztosított 28-ra. Apró és ízléses életszerû
csattanó, hogy a csapóajtókkal fedett széntartány
jobb oldalán a csapólemez kissé feláll, mert
szénnel túltöltötték. A mögötte
a hátfalra szerelt fa járólemezrõl nem felejtették
le az erezetet. A világítás menetirányfüggû.
A mozdony
- akár az eredeti - mindkét irányban egyforma sebességet
ér el, ami modellnél ugyanúgy nem kis eredmény,
mint az eredetinél egykoron. A konyha kapaszkodóhágcsói
példaszerûek. A hosszkazán mellett két oldalt
épített víztartályokat tökéletesen
modellálták, mert nem érintkeznek a hosszkazán
borítással. A kocsik - kettõ fékházzal
- háromtengelyesek, természetesen az akkor rendszeresített
küllõs kerékkel. Ez az éles ívekkel tarkított
vonalakon Németország szerte elterjedt volt. A színezés
igencsak változatos. Kettõ harmadosztályú
(psz. 3842, 3864) barna, az egyik nem dohányzó, egy másodosztályú
„porosz”-zöld (psz. 2080), s végül a két színben
barna, félig harmadosztályú, félig poggyászteres
kocsi (psz. 3801). A négyrészes vonatban, három
kocsiban engedélyezték a dohányzást. Furcsa,
hogy az engedélyezett volt piros alapú, s a tiltás
fehér. Az iránytábla valamennyin; Wannsee, a berlini
tóvidék. A Märklin 2004-es katalógusában
a vonat a belváros felé tart. A katalógus felvételeit
készítõ külsû stúdiónak fogalma
sem volt mit tesz. Annak idején elképzelhetetlen volt, hogy
a táblát ne irányhelyesen fordítsák!
A kocsik belsõ berendezése hibátlan, utólag
belsõ világítással is elláthatók.
Az egyszeri
kiadású modell vonat mellett egy kisállat-szállító,
belül háromszintes kocsit is kibocsátottak, három
korabelinek megfelelõ hirdetõ oszloppal, és omnibusszal.
Biztosan nagy az érdeklõdés e két csomag iránt,
hiszen a teljes vonat ára nem éri el a piacon kapható
jobb sorozatmodell árát!
Ki szereti
a szépet - és jót - vegye meg, nem fog csalódni!