Az északi
szomszédainknál járva feltűnő, hogy a vasútmodellező, vasútbarát hobbit
űzik tábora nagyobb, mint Magyarországon. Ezt a népszerűséget nem lehet
jövedelmi viszonyokkal magyarázni, hiszen Csehország és Magyarország GDP-je
hasonló szinten van, a népességszám is azonos. Mégis, mi lehet az oka annak,
hogy 1990 előtt is pezsgőbb modellélet, több vasúti könyv jelent meg Csehszlovákiában,
mint nálunk?
Szerencsés helyzetben vagyok,
hogy megoszthatom a tapasztalatomat, véleményemet a fenti kérdésről, mert
a MAVOE mellett a Csehszlovákiai Modellegyesületnek is tagja voltam.
1. Főleg Csehországban sokkal nagyobb volt a modellezők tábora, mint egész Magyarországon. Legalább kétszer annyian űzték és űzik ma is ezt a hobbit, de elképzelhető, hogy ötszörös a különbség. Csehszlovákiában sok vidéki klub volt, ahol iskolák, megyeházak stb. pincéje, padlása üresen állt, és ha valaki vállalkozott fiatalok oktatására - legalábbis arra, hogy kocsma helyett a klubba menjen - már meg is kapta ingyen helységet. Sokkal többen foglalkoznak valamilyen szervezett formában a fiatalokkal. Sok olyan iskolát ismerek, ahol még ma is működnek a modellező klubok. A tanárok és a modellezők a tanítás után nagy terepasztalokat építenek az erre fogékony gyerekekkel. A siker csakis a tanártól függ. Sok olyan megoldás van, ami nem kerül sokba (illetve teljesen ingyen van) mégis sok órára ad szórakozást azoknak, akik ezt az utat választják, és még mellette tanulnak is valamit, például szerszámhasználatot, a dolgok megértését stb. Szerintem ez a modellezés egyik lényege, hogy értelmes foglalkozással töltsük el az időt. Egy-egy komolyabb kit megépítése több 10 órát igényel, egy saját építésű modell több százat. Ilyen alapokon aránylag könnyű egy vasútmodellező klubot eltartani nem is beszelve arról, hogy ha jól működik a terepasztal, akkor a forgalmat is nagyon élethűen lehet lebonyolítani sok klubtag (gyerek) bevonásával.
2. A csehszlovák modellezők inkább a modellépítési szemszögből álltak a dolgokhoz, és messze kevésbe volt aktuális kérdés, hogy mit, hol és mennyiért lehet beszerezni. 1990 előtt - hozzánk hasonlóan - csak PIKO és ZEUKE termékeket importáltak.
3. A vasútmodell-gyűjtők Csehszlovákiában nem tartoztak a vasútmodellezők közé, hanem egy másik szervezet alatt működtek. A modellek gyűjtése messze nem volt olyan népszerű, mint Magyarországon. Ismerek néhány embert, akiknek nagyon komoly gyűjteménye van, de ez nem jellemző. Például a prágai Zerba bolt tulajdonosának megvan a Zeuke által kiadott valamennyi mozdony modellje. Azonban ezek az emberek nem voltak mérvadóak a vasútmodellező egyesületben, és azon belül sokan a gyűjtési passziót inkább nagyvárosi hóbortnak tekintettek ("akiknek nincs helyük terepasztalra"). Egy időben az egyesület székhelyén, Prágában nem volt egyetlen tag sem, kivéve a Központi Úttörőházat a nagy terepasztallal, de azok meg valamilyen ok miatt inkább a háttérbe szorultak. Így a modellezők többségét a vidék adta, ahol alig volt gyűjtő, mert a kínálat is kisebb volt.
4. Az
NDK-ból importált vasútmodellek árát egy nagyon primitív elv alapján állapították
meg. Ebben a rendszerben egy vagon ára centiméterenként 1 vagy 2 korona,
mozdonyoknál 10 korona volt. Ezt azt jelentette, hogy a TT mozdonyok 50
koronától 180 koronába kerültek (kivéve a BR23-ast, amelyet számomra ismeretlen
okok miatt 95 koronáért árultak). Hasonlóan a PIKO H0-ás kocsik is 20-tól
80 koronába kerültek. Csak összehasonlítás miatt ebben az időben egy fagyi
1 korona, egy sör 1,50-től 3 korona, 1 liter benzin 1,80 korona volt. Ennek
köszönhetően a vasútmodelleket bárki megengedhette magának, és relatíve
volt is elég a boltokban. Így nagy volt a modellek forgalma, annyira, hogy
létrejöttek csak vasútmodelleket árusító boltok. Pozsonyban és Prágában
több is volt belőlük.
Ez az árstruktúra megmaradt
kb. 1985-ig, amikor a németek rájöttek hogy a határon túl fillérekbe
kerülnek a modellek, és elkezdték felvásárolni. Ugyanebben az időben az
NDK-s szállítok meg egyre rosszabbul szállítottak, így az importőrnek egyre
nagyobb probléma lett a boltok feltöltése. Az NDK megszűnésével és a „bársonyos
forradalommal” Csehszlovákiában is véget ért az olcsó modellek korszaka.
5. A csehek és a szlovákok mentalitása egy kissé eltér a magyarokétól, messze nem olyan nagy vevők a világmárkákra, valamint azok kínai vagy török másolataira, hanem sokkal nagyobb értéke van a hazai dolgoknak. Ennek a mentalitásnak köszönhetően az import modellek mellett még a rendszerváltozás előtt is több helyi modellgyár volt és többen rendszeresen nekifogtak a modellgyártáshoz. Például a Merkur kb. 1960-ig, a Kovoplast kb. 1970-ig, a Mala zeleznica 1960-től napjainkig, az LPH 1992-ig, az ETS 1990-töl stb. A hazai próbálkozások rendszerint mindig feldobták a modellező társadalmat, és nagyon sokan odahaza is gyártottak ezt-azt (főleg Csehországban). Ráadásul az otthoni műhelyek sokkal jobban fel voltak szerelve, mert Csehszlovákia híres a jó szerszámgyárairól. Ez mind hiányzott Magyarországon. A cseheknél a mai napig hatalmas számú kiegészítőket, félig kész modelleket, sőt kiteket is lehet kapni. Természetesen ha sikerül megtalálni a jobb boltokat.
6. A cseh és a szlovák modellezők többsége sokkal igényesebb volt, mint a magyar átlag. Közülük sokan értek el olyan szintet, hogy képesek voltak gondolataikat papírra is vetni, és könyv formájában kiadni. Az első 4 kötetes nagyformátumú vasútmodellezési kéziköny a „Kotnauer-Maruna: Zeleznicne modelarstvo I-IV” már 1963-ban megjelent es több generációnak vált a bibliájává.
7. A modellezést,
a vasúti iránti érdeklődést folyamatosan táplálták a nagyszámú, vasúttal,
vasútmodellezéssel foglalkozó folyóiratok, könyvek. Megjelenésüket több
dolognak köszönhették. Egyrészről Csehszlovákiában volt egy, csak közlekedéssel
foglalkozó kiadó, a NADAS, ahol a közlekedési tankönyvektől kezdve a modellezésig
minden megjelenhetett.
Másrészről a vasútmodellezés
a műszaki oktatás kategóriájába tartozott. A kiadók az államtól ifjúság
oktatási célokra minden évben kaptak egy keretet. A központi egyesületnek
is volt egy egészen jelentős központi kerete, amiből az ilyen tevékenységet
finanszírozni lehetett. Akkor minden pénz az államkasszából jött, a tagsági
díjak szimbolikusak voltak. Ennek ellenére sok kiadvány magánúton keletkezett,
s csak utólagosan lett "hivatalosítva". Az szinte főnyeremény volt, ha
valamelyik klubban akadt egy nyomdász.
Fontosabb kiadványok:
- A „Modelar", amely mindenféle
modellezéssel foglalkozó folyóirat volt. Havonta 4 oldal foglalkozott a
vasutmodellezéssel.
- A vasúti lap, a „Zeleznicar”,
26-szor jelent meg évente és abban is volt 2 oldalnyi vasútmodellezés és
30 oldal színes vasúti információ.
- Sok nagy klub volt illetve
van, pl. Brünn, Pozsony, Prága, Trutnov, Jesenice, Ziar n/Hr stb. Ezek
a klubok hatalmas terepasztalokkal rendelkeztek és rendelkeznek. Ennek
köszönhetően jelentős szakmai tapasztalatokra tettek szert, amely révén
számos publikációt tudtak kiadni.
- A központi egyesület is
kiadott, ha jól emlékszem legalább 30 A4-es füzetet mozdonyrajzokkal, építési
tanácsokkal, stb. Ez volt a fehér „Zeleznicni modelar”. A helyi szerkesztők
egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritka, indokolt esetben vették át a német
piacnak írt cikkeket. A helyi modellezőélet gazdagsága miatt mindig volt
elég anyag a következő számokra, ezért nem kellett fordítgatni, átvenni
idegen dolgokat. Ha volt kapacitás, akkor mindig megszólították az aktív
modellezőket is.
- Sok jó nevű szakember,
tanár, műszaki rajzoló feldolgozta és kiadta részben belső használatra
(ez könnyen ment) részben más kiadóknál nyilvános eladásra a műveket a
70-80-as években. Legalább évente jelent meg egy-egy könyvecske.
- Voltak olyan modellezők,
akik a CSD, CKD, SKODA propagandaosztályairól be tudtak szerezni a rajzokat,
információkat. A gépkönyvek a NADAS-nál jelentek meg, és nyilvános könyvterjesztő
hálózatban értékesítették.
8. A CSD
maga nem, de sok ott dolgozó ember nagyon is támogatta a vasútmodellező,
vasútbarát tevékenységet. Több klub ilyen embereken keresztül a CSD-től
tudott olcsón vagont vásárolni, helységet bérelni (akkoriban gyakorlatilag
ingyen) stb. Hasonló volt a helyzet a CKD-nál illetve a Skoda-nál.
A vasúti fotózás elméletileg
sohasem volt tiltva (legalábbis nem 1960 óta), tehát nyilvános helyről
mindenki azt fényképezett, amit akart. Sokan bejutottunk a nem nyilvános
helyekre is. Itt-ott üldözés lett a vége, rosszabb esetben elvették a filmet
- de nem vertek meg, mint pl. engem Lengyelországban. Gyakran elég volt
elmondani, hogy modellező vagyok, esetleg volt a táskában egy épülő modell
- ez amúgy segített Magyarországon is - és sokszor még segítettek is. Az
segítőkész emberek, akik szinte minden gyárban dolgoztak, úgymint Csehszlovákiában,
vagy mint Magyarországon, bevittek szinte mindenhova.
Végezetül, néhány érdekesebb link:
http://www.parostroj.net/
http://www.pragomodel.cz/
http://www.krokodil.cz/index.php
http://www.modely.biz/index_uvod.php
Etwg