A modell Desiro teljesen másodosztályú, mivel mintául egy Bamberg környékén  szolgálót választottak. Belsõ elrendezése  mégis megfelel a MÁV változatnak, mivel  a több száz darabos szériától eltérni csak  komoly felárral lehet. Így az elsõ osztályú de másodosztályú tarifáért igénybe vehetõ - üléssorok és a közöttük elhelyezett ruhafogas sem az eredetibõl, sem a modellbõl  nem hiányzik. A hozzánk betévedõk szinte kivétel nélkül  - ki tudja miért - kényszert éreztek a központi kapcsolók fel-le rángatására. A befogó  függõleges, a kapcsolófej szár vízszintes, mely  tökéletesen összeillik mindaddig, míg a befogót ki nem tágítják. Ha szóltunk, hogy a modellt tönkreteszik, megsértõdtek, és csak  újabb rántás után tették le. Magyar kultúra,  merre bolyongsz Európában? Más tulajtól, és  kereskedõktõl hasonló tapasztalatokról értesültünk. Szerencsére, az alkatrész könnyen  cserélhetõ. Ez szükséges, ha a valós üzemet  leképezve két motorkocsi párral üzemelünk.  A vonatok könnyen összekapcsolhatók a  mellékelt, kellõ hosszúságú rúddal. Két vonatot 386 mm sugarú körön futtattunk,  problémamentesen. A gyártó 357 mm-t ír,  nem próbáltuk. Fogatolt üzemet csak digitál  üzemben és jól összehangolt vezérlésû vonatokkal ajánlunk. Analóg üzemben a két  motor könnyen tönkremehet. Próbálkoztunk egy motorral is, a másikat kiemelve. Sík  pályán még megjárja, de emelkedõn... A kocsi kötött középcsuklós egység. Szétszedni nem lehet. Szállítása a lehetetlenül hosszú doboz miatt kellemetlen. Elõny, hogy  a modell szétkapcsolható illesztés híján egyel kevesebb hibaforrást tartalmaz. A középsõ Jacobs forgóváz szép látvány, de elsõ kicsomagolás után a modellt A3 nagyságú fehér lap fölött rázzuk meg, mint Krisztus a vargát,  mert a hajtott forgóvázakról és középen is a  külön felpattintott kígyózás gátlók, keret elemek könnyen lepotyognak! Pótlólagos beszerzésük nehézkes és drága. A legjobb megoldás, ha ragasztva végleg rögzítjük. A jármûszekrény kézzel kissé feszítve könynyen leemelhetõ. Visszafelé elõször ajkunkat  alaposan szorítsuk össze, nehogy átok szaladjon ki rajta, ugyanis a ház sehogy sem akarja  eredeti állapotát felvenni. Semmiképpen ne  erõszakoljuk, mert ugyan rugalmas, de a fal  vékony és a nagy ablakfelületek könnyen  kiugrálnak. Óvatossággal sok kényszerû bajnak elejét vehetjük. Ki szeret kínlódni, könnyen célhoz ér! A vezetõállás üvegfelülete kristály tisztaságú, a keretként szolgáló tömítõ masszát festék tamponnal imitálták.  A felületre jól tapad, nehezen oldható. Ha  más célállomás feliratát akarjuk elhelyezni, a  szélvédõ könnyen kipattintható. A modellt  nem kell szétszedni! A szélvédõre a mellékelt  kiegészítõ csomagból felpattinthatjuk az  ablaktörlõt. A modell szabadon guruló forgóvázas végén a vezetõállásban a motorkocsi  vezetõ trónol. Ha õszi, vagy téli terepasztalunk van, illik megfelelõ ruházatura cserélni,  mert feltûrt ingujjal télvíz idején a jó fûtés  ellenére sem vezetnek. A vezetõ állás felett  elhelyezett távolsági fényszózó tömör prizma.  Fényét valóban a pályára veti. Kár, hogy digitális üzemmódban külön nem kapcsolható.  A ledek analóg üzemben már 2 voltnál  egyenletesen szórják fényüket. A belsõ világítás két elektronikusan kapcsolt tetõpanelje  neonnak megfelelõ fényt emittál. Az áramvezetés kifogástalan, a belsõ világítás átszelési  kitérõkön sem vibrál. A feltûnõen nagy  ablakfelületek miatt a teljesen üres utastér,  nyomasztó. Betelepítettük ülû figurákkal.  A padlózat - mivel az elektronika platinát és  dekóder csatlakozót alatta helyezték el - fél  távolságra esik az ülõ felülettõl. A figurák  lábait rövidítettük. A látvány, már 20-30 cm-rõl sem zavaró. Aki tökéletesre vágyik, a  kalaptartókba tehet kisebb csomagot, kézipoggyászt. A modell futása egyenletes, pedig kardánnal és csigatengellyel csak az egyik végén  hajtott. A Jakobs- és a másik vég forgóváza  szabadon futó. Ebbõl következõn a két kocsirész súlya között 118 gramm az eltérés.  Amitõl tartottunk bekövetkezett, nagyobb  kitérõcsoporton tolt üzemben áthaladva, a  könnyû vég siklik. Az utastér alá helyezett  vékony fémlappal nehezítettük. A hiba megszûnt. A motor ötpólusú, lendkerekes. Cseréje könnyû, de szinte kizárt, hogy valaha  szükség lesz rá. A hajtott forgóváz tengelyeken csak egy-egy átellenes kerék tapadógyûrûs, így az áramfelvétel is biztosított, de csak két kerék szedhet folyamatosan áramot  az elektronikába. A vonatvégek valamennyi  világító eleme panelre szerelt, s a padló alatt  elrejtett vezetékeken keresztül kapja az áramot. A digitális dekóder behelyezéséhez a  modellt nem kell megbontani, mert a mellékhelység imitáció alatt a fenék leemelhet?,  s a dekódernek kialakított üreg PIKO függõlegesen behelyezett multi protokolljának elég. A mifelénk elterjedt salzburgi 10 745,  méretei miatt, már bajosan fér el - de némi  kínlódással - beszuszakolható. A vezetékek  helyigénye túl nagy, és a csatlakozó saruba  bekötésük is jobb lenne más szögbõl. Kérdés,  mennyi idõ alatt fõ meg, aminek eredménye  a dekóder halála, vagy a modell deformációja. Szerencsére a motorkocsik a terepen rövid távon, és elég nagy végállomási pihenõvel közlekednek. A tetõ kialakítása példás. A tetõlemez gravírozása tökéletes, még az illesztési pontokról  sem feledkeztek el. A tetõszellõzõk rácsa mögött láthatók a ventillátor lapátok. Valamennyi panelen egy-egy „nem rálépni" piktogram. Még a technika mai színvonala mellett  is bravúros megoldás. A két power pack tetõkipufogóját ezüst színében fröcssöntötték. A  csõ valóban az és nem tömör! Nem hiányzik  a két tetõre szerelt késantenna sem. A magyarítás könnyõ, hiszen a MÁV jármûvek  színezése a némettel megegyezik. A legapróbb  feliratokat nem érdemes megváltoztatni, az  csak gyári körülmények között lehetséges.  Elég ha csak a pályaszám, a fõbb feliratok és az elsõ osztályt jelzõ csík honosított, tehát az,  ami szabad szemmel még látható.

Vissza a modellezés oldalra
Vissza a fõoldalra