Számos gyártó
kísérletezett a matróna Paulina méltó
modelljével, de igazán csak az elmúlt néhány
évben sikerült kicsiben visszaadni az eredetit. Annak idején
az NDK modellt nyúztuk – már amikor kapni lehetett – bordóban
és zöldben. A mozdony túlméretezett volt, akár
Fleischmann fogaskerekûje. Késõbb ROCO is beszállt
a ringbe, s maga idején a legjobban sikerült darabot árulta.
Ma Märklin/Trix E 69 02 pályaszámú modellje a
Paulina és BRAWA E 69 03 Hermine-je, a bajor „krokodilocska” a nagy
siker, habár utóbbit Pinot noir színe miatt inkább
Piroskának nevezhetnénk.
A lényeg, végre
rendelkezésre áll a mérethelyes modell. A homlokgerenda
az E 69 02 eredetijében kiugró, és dõlésszöge
is nagyobb, mint a 03-é. Az E 69 02 mindkét gépterének
tetején és függõleges homlokán végigfutó
fogódzók kihangsúlyozzák a mozdony karakterét.
A kapaszkodók Märklin-nél kissé robusztusra sikeredtek
- tudvalevõ Göppingenben nagy súlyt helyeznek a vagy
száz évig nyúzhatóságra - a mai változaté
már finom akár egy egyedi modellé, de a nyúzást
ez is bírja.
A futómû sok
méregdrága fine art modellnek is dicsõségére
válna. Finoman gravírozott maszkok nem túl domborúak,
ami a kicsi és rövid - mindössze hük. 85 mm - modellnél
taszító látványt nyújtana, a berendezések,
csövek külön szereltek. Mivel a minta a múzeumi –
alias nosztalgia – jármû, a Sifa és hajtása,
a sebességmérõ tengelye, a légtartályok,
a szabadban futó vezetékek, hûtõk, és
homokolók érdekes kavalkádját adják
a múlt és jelen vasúti technológiájának.
A hágcsók alatt, mivel a jármû csak kéttengelyes
és forgóváza nincs, könnyû volt a lépcsõk
elhelyezése. A selyemfényû festés e változatnál
zöld, a feliratozás hiánytalan és kivitele példás.
Zavaró, hogy a modell
színében, feliratozásában a harmincas éveket
idézi, mégis a jelen idejû múzeumi mozdony UIC
szabványos csatlakozásai, a rádióantenna és
az Indusi „díszíti”. Utóbbit az E 69 02-be 1976-ban
építették és akkor mindkét oldalon a
jobb ablakot lezárták. Märklin modelljén az Indusi
ellenére az ablakok - mint a régi szép idõkben
– „nyithatók”. Ha eredeti hatásra törekszünk, ajánlott
az UIC csatlakozók leszerelése, s egészen csinos és
autentikus mozdonyt kapunk. A 2002 évi változatnál
a zavaró rádió antennát elhagyták, így
a tetõn rézbõl esztergált légsíp
dominál. Helye megfelel az eredetinek. További „bajt” már
csak az áramszedõ okoz. Nem a gyártó saját
konstrukciója. Beszállítótól beszerzett
és lényegesen újabb típusú, igaz tetõ
a régi aszimmetrikus elrendezésû, mint az eredeti.
Az SBS 39 szigetelése csak 1957 óta ilyen, míg az
áramszedõ ollós felépítménye
az SBS 9 megfelelõje, pedig csak 1957-ig volt használatos.
A kalamajka oka Európa szerte közismert. Számos múzeumi
jármû, ha kutya lenne, a gazdája sem tudná milyen
keverék. Így gyártó legyen a talpán,
aki igazságot tesz. Folytatásként némely felirat
(Rev 18.3.55), Epoche III, a mozdony, pedig az 1993-as állapotnak
megfelelõ kivitelû. Epoche V-nek mégsem vehetjük,
hiszen fõ vonalait az építéskor, 1909-ben kapta,
s azon soha nem változtattak. A vasúti hatóságok
óvatoskodó túlszabályozással így
tették tönkre kontinensünk összes gõzösét,
mikor – „szabál az szabál” - homlokra erõltették
a harmadik középsõ fényszórót.
Ezt az E 69 sem „úszta meg”. Kár!
A védház,
akár a fõkeret és az alváz fémfröccs.
A védház szögecselése, a karbantartó nyílások
védõfedele, a hûtõbordák hibátlanok.
Példás a tetõlemez és szerelvényei is.
A vonószerkezet a szokásos NEM 652 Kurzkupplung. A motor
- mert a védház átláthatóságára
gondoltak - kicsi, 4 mm vastag lendkerékkel, mindkét oldalán
csigatengellyel, mely közvetlenül a tengely fogaskerékkel
érintkezik. Mindkét tengely hajtott. A mozdony kifutása
– szólóban – teljes sebességrõl, 74 mm. Az
érték digitál üzemben értendõ,
a modell gyárilag így készült. Az F4 utasítással
a gyorsítás és fékezés lekapcsolható,
így az üzem teljesen manuális. A jelenleg épített
mindkét változat gépészeti része azonos.
Ki a piros áramszedõ kedvelõje, válassza a
37475 kat. sz. Epoche III. (1945-1970) változatot, mely megközelíti
az 1982-es selejtezés kori állapotot.
A modell Motorola rendszerû
digitális dekóderrel készül. A nyugati prominens
szakirodalom NEM 652 Schnittstellét emleget, ami elég faramuci,
mivel ez csak egyenáramú modellek velejárója.
Vagy kézbe sem vették a „teszt” tárgyát, vagy
elõre kész volt az „(elõ)ítélet”. Ez
10 euros folyóiratban, a szakma nagymoguljaitól származó
sorokban otromba hiba. Arról már mélyen hallgatnak
(ez megerõsíti elõbb hangoztatott rossz érzetünk),
hogy Pauline gyárilag a 24.sz. kódra programozott, s azt
megváltoztatni csak a gyártó tudja, ugyanis a Märklinnél
szokásos kódbeállító kapcsoló
sort – ki tudja miért – elhagyták. Az NEM 362 norma kuplungbefogó
és kurzkuplung kinematika a modell velejárója. Utóbbi
a többi E 69-rõl hiányzik. A világítás
menetiránynak megfelelõen automatikusan váltó
fényerõ konstans, három (sajna nem kettõ) LED.
A modell súlya 166 g, ami a valósághû pár
kocsis üzemhez bõven elegendõ. A vonóerõ
stabilitást -síkon 29g, 3% -os emelkedõn 22g - a hátsó
jobb kerék tapadó gyûrûjével növelik.
A valójában elõvigyázatosságból
szerelt tapadó gyûrû cseréje a mozdony szétbontása
nélkül alulról lehetséges. A tengelyre befogó
bölcsõt kipattintva a gyûrû cseréje eltart
vagy fél percig.
A fémfröccs
mozdonyszekrény két átellenes eltolható kallantyú
nyitása után leemelhetõ. Ez csak a szökõévben
egyszer indokolt csigatengely olajozáskor, felsõ vezetékes
üzemmódra váltáskor, illetve a végsebesség-
(állítsuk az eredetinek megfelelõ 50 km/h-ra) és
fékútkalibráláskor indokolt. Ha nem mindkét
mozdonyvéggel vontatunk, a homlokoldali kapcsolót eltávolíthatjuk
és helyette a gerendára a nagyvasúti vonókészülék
– nem mûködõ – mását és a légvezetékeket
szerelhetjük. A gyártó ezt a leírásban
külön (gysz. 200 141) ajánlja, de a mozdonyhoz nem eléggé
üdvözölhetõ ötlettel mellékelték.
A vizsgált modell
katalógus száma: 37476.
