Világot jelentô deszkák a magasban
A második világháborút követô újjáépítés java 1951 körül lezárult, és az NSZK (Nélmet Szövetségi Köztársaság) az Adnenauer-i idôkben áttért az expanzív fejlesztésre, ami késôbb Wirtschaftswunderként – gazdasági csoda – ment át a honi és nemzetközi köztudatba. A nagy vasúti fejlesztés egyik jellemzôje a viharos erejű, és sebességű villamosítás volt. Az építés csúcsát a hatvanas évek elejére elérte, és több mind egy évtizedig nem is csökkent. A munkák kivitelezésének egyik legfontosabb eszköze a két végvezetô állásos sínbusz alapon kialakított felsô-vezeték építô önjáró célgép volt, melynek tetején emelhetô és elforgatható pódiumot építettek. A szolgálati járművet az országszerte elterjedt és kedvelt VT 98 - késôbb VT798 -sorozatú sínbusz nyomán fejlesztették. Mivel a villamosítás egy idôben majd száz helyszínen folyt a járműbôl 1955 és 1974 között 166 darabot készítettek. A terveket Axel Polnik készítette. Az utastér helyét egy nagy, szerszám és anyagraktérként használható helységgé alakították. A vezetôállás mögött az áramszedôvel ellenkezô végen a tetôbôl kiálló üvegborítású kupolából figyelhették a felsô vezetéket, mivel a gépeket nemcsak felsô vezetéképítésre, hanem pályabejárásra és karbantartásra is alkalmazták. A jármű belsô égésű motorral működött, de villamos felsô vezetékrôl is üzemelhetett, amikor egyúttal a vezetéket is ellenôrizték. A járművek sorozatjele V55 volt, és csak késôbb BR 701 és BR 702 sor, feladata teljesen azonos volt.
A modellt
mind Märklin, mind Trix kiadta és a valaha készített egyik legösszetettebb
működéső, szinte az eredetivel azonos „szolgáltatásokat” nyújtó tökély.
Mivel Magyarországon az egyenáramú modellezés az uralkodó, a tesztet a
Trix változatú szerkezettel (kat. sz. 22210) végeztük. A modell működhet
analóg pályán, csak sok értelme nincs, mert a „kunsztokat” akkor csak a
használati utasításból élvezhetjük. A gyártó hagyományainak megfelelôen
üzemelhet Selectrix és DCC (NMRA) módban is. Az analóg és digitális üzemmódot
automatikusan felismeri, de kétfajta digitális rendszer között a modellezônek
kell választania és a normát beállítania. A menetiránynak megfelelô homlok-
és záró fények automatikusan működnek, minden többi beállítás a motorkocsi
„vezetô” szándéka szerint történik. Az elsô sínre helyezést követôen az
áramszedôt óvatosan a rögzítô kengyel alól ki kell emelni, de a pantográfot
felnyitni nem szabad, ugyanis önműködô szerkezet. Az áramszedôt vezérlô
piezo-motor minden üzembe helyezéskor újból inicializálja magát.
A
modell szolgáltatásai gyári 3-as cím alatt:
Homlokvilágítás
fény ki-be vagy f1
Motorhang
f2
Jelzôkürt
f3
Direktvezérlés
(ABV) f4
Fémfűrész
f6
Kalapálás
f7
Sarokköszörű
(flex) f8
Elektromos
hegesztés f9
Köszörű
f10
A
mozgásokat a 4-es címrôl vezérelhetjük:
Pódium
emelése-süllyesztése f1
Mozgatás
jobbra-balra f2
Áramszedô
fel-le f3
Beállítás
– inicializálás f4
A mozgatási műveletek csak álló modellel lehetségesek. A modellbe három piezo motort építettek. Egy végzi az áramszedô emelését és süllyesztését. A második a pódium emelését-süllyesztését, míg a harmadik a forgatást.Menet elôtt a pódiumot minden esetben forgassuk vissza középállásba és süllyesszük le, hacsak nem akarunk jelzôket és oszlopokat gyomlálni. A modell valamivel nehezebben megy tönkre. Ne feledkezzünk meg a pódiumkorlátok összecsukásáról! A nyitás is egyszerű, és a fém elemek sokat bírnak. A nyitó mozdulat azért legyen finom, de határozott. A karbantartás csak ritkán, vagy alig szükséges. A jármű szekrény leemelése a pódium tengelye fölötti padlóelem kipattintásával kezdôdik. A többi értelemszerű. A modell kidolgozása magas színvonalú, és semmi kívánni valót sem hagy maga után. Az elmúlt két évben az eredeti jármű többször Göppingenben járt és volt mód a modellel való alapos összehasonlításra. A tervezôk sem hagytak ki egyetlen alkalmat sem, és sok javítást végeztek az eredeti alapján.
A képekre kattintva azokat nagy méretben tekintheti meg!