A TT 60 éve

    Sok kerek ünnep esik 2006-ra. A TT (Table Top – asztallap) Anglián kívül az NDK modellezõit örvendeztette a XX. század ötvenes éveinek végén. Magyarországon 1962-ben jelent meg a városligeti BNV (Budapesti
Nemzetközi Vásár) szovjet pavilonjában a télelõn rendezett játékkiállításon. Gyorsan népszerû lett, mivel az addig ismert vasutaknál sokkal kisebb helyigényû TT Zeuke ugyanolyan színvonalú, ha nem jobb volt, mint az akkor egyetlen elérhetõ Piko. A válság az 1990 körüli váltáskor az egykori NDK gyártót is elérte, de Tillig Sebnitzben mindenre elszántan felépítette az új üzemet, s majd harminc évvel a régi MÁV Nohabot követve – pontosabban NoHABokat, mivel mindkét festést elkészítették annak idején újra itt a MÁV NoHAB, ezúttal a hetvenes éveknek megfelelõ kivitelben.

    A szerszám azóta más, a hajtás lelke a motor is, de a jelleg, mely oly nagy- és kisvasút szeretõ szívét megdobogtatja, azonos. Mivel a magyar mozdonyok 20 darabból álló (eredetileg 200-at terveztek, de a szállítást leállították) sorozata néhány elég feltûnõ tetõelemben eltért a a nyugaton futott nagy sorozatoktól. Ugyanez vonatkozik a forgóvázra is, mely csak fõ elemeiben volt azonos a többi sorozatéval. Ezért szinte lehetetlen az utóbbi idõben divatba jött magyar NoHABok között hibátlan gyári kivitelût találni, hiszen minden esetben MÁV festésrõl van szó. Egyedül tavaly volt kapható majdnem az eredetinek megfelelõ magyar témájú modell. A TT darab szép kivitelû, és belvilága pontosan szerkesztett és összeépített gépezetet takar. A régi középmotoros és kardántengelyes megoldás megmaradt, mert lehetetlen lenne jobbat kitalálni. A 200 gramm tömegû mozdony vonóereje méretéhez képest több mint megfelelõ. A nehéz öntvénybe ágyazott Mashima motor halk. A modell futása pazar, pedig a forgóvázak középsõ tengelye szabadonfutó. A hátsó tengelyek egyik kereke tapadó gyûrûs. Az egyben súlyként is szolgáló fõkeret tetejére szerelték az nyomtatott áramkörös panelt, amin hiába keressük a digitális csatlakozót, de alsó-felsõ áramellátás átkapcsoló az van. Reméljük nem tréfáskedvû idétlenkedés céljára, hogy a NoHAB áramszedõkkel felsõvezetékrõl is üzemelhessen. Summa summarum, a digitális átépítés csak kézimunkával végezhetõ, ami a gyártó részérõl 2006-ban még barátok között is merész ötlet. A világítást egy-egy rizsszem izzóval elintézik. Ez hivatott ellátni a felsõ nagyfényerejû hosszú és a két alsó fényszórót. A két alsóhoz fényvezetõkkel juttatják a világosságot, a felsõ csak egyszerû prizma. Okos és szellemes a fénytompító fekete mûanyag maszk, amely egyben a vezetõállás belsejének kontúrjait is hûen idézi. Digitális átépítéskor bontsuk a világítást két külön körre, és építsünk be ledeket.

    A csíkos mûhely már nagy tapasztalatokkal rendelkezik e téren (www.csikos-muhely.hu). Ajánlott a NoHAB vezetõállását az egykori MÁV mozdonyok zöld színére festeni, sõt egy TT Preiser mozdonyvezetõ is dukál. A zöld szín tanulmányozására színmintának megfelel akármelyik még nem okkerre átfestett MÁV V43 vezetõállása. A géptérben a rizsszem izzó mögé mûanyag maszkot helyeztek, hogy a forgóvázon keresztül lefelé ne essen zavaró fény a sínszálakra. Kevésbé sikeres, hogy a maszkok könnyen kiesnek a befogó keretbõl és a mozdony bébi csörgõhöz lesz hasonló. A maszkokat tehát be kell ragasztani! A szélvédõ szélein tamponozták a gumi befogó ágyazatot imitáló keretet és a domborfröcss ablaktörlõ lapátokat. A forgóváz maszk természetesen standart NoHAB-é, de nem kevés vigasz, hogy a kiegészítõ szerelvény csomagban lapul a teljes féktuskó készlet és fékrudazat. Ezzel a magyarhoz nagyon hasonlító végeredményhez jutunk. Szintén a szerelvények között található a vezetõállás ajtóhoz vezetõ három fokos formahelyes fellépõ, mely kissé túlméretezett, de még a zavaró hatás határán innen esik. A homlokgerendára felszerelhetõ a vonóhorog. A teljes vonókészüléket ki tudj miért, nem mellékelték. Talán csak nem azért, hogy a kotró alatt átnyúló TT kapcsolót ne kelljen kihúzni? Ugyanis a légvezetékek – melyek szintén felszerelhetõk – ívben úgy is megakadályoznák a kapcsoló oldalirányú mozgását, és a mozdony vonatostól menthetetlenül kisiklik.Tehát, a homlok kialakításakor elsõ dolgunk legyen a kapcsoló eltávolítása, ami csak egy mozdulat. A légvezetékeknek végenként négy nyílást hagytak. A kiegészítõben találunk tartalékot is. Korabeli képeken látható módon a vezeték csatlakozó fejek és csapok színhelyesre festhetõk. Szintén tessék eldönteni melyik mozdonyt modellezzük és annak megfelelõen szereljük fel a három helyesen elrendezett vezetékkel. A négy nyílás megfelelõ helyen van, lehet válogatni. Az ütközök aránylag könnyen elhajolnak, de szerencsére nem törnek. Sokat kibírnak. A homlokszerelvények felszerelése elõtt az ütközõket okvetlenül húzzuk ki, és csak legutolsónak toljuk újfent a befogó nyílásokba.

    Az ütközõk jól ülnek és azokat többszöri eltávolítást követõen sem kell ragasztani. Dicséretes a számos valóban fontos szerelvény elkészítése, de az már nem, hogy valamennyit külön kell rögzíteni, mert a befogadó fröcssöntött nyílásokat túlméretes átmérõvel készítették, és behelyezés után minden azonnal kipotyog. A mozdonyszekrény festése színhelyes, amit ritkán mondhatunk el magyarosan készített modellekrõl. A szekrény pirosa mind RAL, mind Panton szerint színhelyes de csalóka módon kissé fakónak tûnik, ugyanis a modellt selyemfényûre – mintha kissé már viseltes lenne – és nem csillogóra festették, amilyen az eredeti fényezés (és nem festés!) volt. A oldali mozdonytáblákon a címer színezett, mint a fennmaradt M61,014 táblán. A súlytáblát a tábla alá festették és túlméretes, ami érthetõ, mert különben csak maszat és nem olvasható adatok kerültek volna a szekrényre. A tetõ és fõkeret, és a szekrény oldali hûtõborító háló is helyesen kétféle szürke. A Trollhattan Nydqvist Holm AB gyári tábláját a végeken a bal oldali ajtók elõtt találjuk. Mindkettõ kétszínû – alumínium és fekete – tampon. Az eredeti tábla bronz volt, de a modellt a külön tamponozott gyári bronztábla aránytalanul drágította volna. Az szárnyaskerék közepén az ötágú csillag autentikus, de a szárnyak négy-négy bajusza kissé nagy. Ezt eddig helyesen méretezni csak Deáknak sikerült egy kisszériás Heljan átalakításkor. Egyébként az volt az egyetlen az 1970-es évek festésének megfelelõ hibátlan modell, amivel a pesti Deák Modellsport maga mögé utasította az összes világban ismert nagy gyártót. A homlok zománc pályacímtáblájának mérete és színezése tökéletes, még a keskeny fehér tûzzománc csíkot is tamponozták, ami nem kis teljesítmény. Tillig összességében szép és gépészetileg kifogástalan modellt készített. A kis de kellemetlen hibák pedig az igényes modellezõnek akár örömére is szolgálhat, van mit kijavítani.
    A mozdonnyal egyidejûleg újfent kiadták az Y kocsit és a MÁV festésû postakocsit is. A kupés gyorsvonati kocsi szép és pontos, és hasonlít az egykori Y kocsikra. Nem úgy a postakocsi, mely egy egykori NDK-ban futó DR jármû megfelelõje, és csak a festése magyar. Mégis melegen ajánljuk, mert ebben a méretben, fõleg haladó szerelvényben már nem zavaró, és a postakocsi és gyorsvonat kombináció hangulatot és érzést jól idézi.
Vissza a fõoldalra
Vissza a modellezés oldalra