Zárkózz!

  A mai TT modellek már felszerelhetõek un. kurzkupplunggal, vagyis olyan kocsikapcsolókkal, amik a szerelvényben összehúzva tartják a kocsikat, ütközõig. Szépek, élethûek is az ilyen vonatok. De mit tegyen az a modellezõ, aki nem akarja, vagy nem tudja lecserélni a teljes kocsiparkját? Lehet sokféle trükköt kitalálni, hogyan tartsuk a vonatainkat szorosan egyben. A megoldások többségének hátránya, hogy valamilyen szinten állandóra össze kell állítanunk a vonatot. A másik út egy nagy gyártó N mechanikájának adoptálása, de sajnos ez nagyon drága. Akkor most nézzük el, hogy lazán lötyögnek a kocsijaink egymás mögött? Cikkünk megoldást nyújt barkácsoló kedvû modellezõknek, elsõ lépésben a négytengelyes Y és REKO kocsik „felzárkóztatására”.

  A még fellelhetõ régi TT vagonok többsége a VEB Berliner TT Bahn gyártmánya. Ezek forgóváza már egy darabból álló, mûanyag fröccsöntvény. (A még régebbi, „horgos” kapcsolókkal ellátott, fémbetétes forgóvázak sajnos nem alkalmasak erre az átalakításra.) Nézzük csak meg közelebbrõl, milyen is! A kocsikapcsolót egy rugó tartja benn a helyén, és engedi a szükséges mértékben kimozdulni. Egyszerûbb esetben ennek a kapcsolónak a  hátsó részére készítsünk még egy bevágást, toljuk hátra addig, amíg a forgóváznak nem ütközik, és ekkor akasszuk vissza a rugót. A kapcsoló hátsó, hegyes végét a szükséges mértékben  megrövidíthetjük. A kocsik ezzel a megoldással is lényegesen közelebb kerülnek egymáshoz, de ez nem mindenkit elégít ki. Közelebbrõl megnézve a forgóvázat, közvetlenül a kapcsoló kulissza mögött, a forgóváz közepe felé pontosan a hossztengelyben van egy „csatorna”, ami túlságosan szabályos ahhoz, hogy a véletlen mûve legyen. Szinte kínálja az alkalmat, hogy ide egy picike csavarrugót tegyünk, ami a szokásos TT kocsikapcsolót húzza be a helyére, és tényleg igazi kurzkupplungot csinálhatunk! A következõkben ezt a megoldást ismertetjük. Tehát az átalakítás menete a következõ:
  Elsõ lépésként szedjük szét a kocsit! Óvatosan, egy vékony csavarhúzóval pattintsuk le a karosszériát az alvázról! Vigyázat, ha a kocsiszekrényt leemeltük, akkor jön a belsõ berendezés is! Jegyezzük meg, hogyan volt a helyén, nem mindegy! Különösen étkezõkocsiknál nem! Az alvázról pattintsuk le a forgóvázakat, hiszen ezekkel lesz nagyon sok dolgunk. A forgóvázakat egy –egy mûanyag csap tartja benn a helyén, és ez stift játszza a forgócsapot is. Itt különösen óvatosan dolgozzunk, mert késõbb az összerakásnál lehet gond, ha nem vigyázunk! Nem arra tervezték, hogy az ember fia ki-be szerelgesse! Ha ezzel is megvagyunk, akkor jön a neheze! Nézzük csak forgóvázat! Elõször is vegyük ki a kocsikapcsolót! Aztán óvatos csavaró mozdulattal távolítsuk el a rögzítõ rugót! Egybõl szembetûnik a korábban említett csatorna.
  A következõ lépéshez szükségünk van egy 1mm-es csigafúróra, és mini fúrógépre. A forgóvázat meg kell fúrnunk! A homlokfalon kell az elsõ apró furatot elkészítenünk, középen a csatornába. Ezen a furaton keresztül vezetjük ki késõbb az általunk készített rugót a kapcsolóhoz. A csatorna másik vége felé, a forgóváz közepe táján van egy fal, ide is kell egy furatot készítenünk, pontosan szemben a homlokfalon lévõ furattal. Ezt legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy a csigafúrót nem fogjuk be a gépbe tövig, hanem egy kicsit hosszúra hagyjuk, és egyszerre készítjük el a két furatot. Kellõ óvatossággal bánjuk a géppel, igaz, mivel mûanyagot fúrunk, kisebb a veszélye a törésnek. A hátsó furatba fog kapaszkodni a csatornába helyezett rugó. Még egy kicsi dolgunk van a forgóvázzal. Az eredeti kapcsoló kulisszáját kell átszabnunk, hogy a rövidített kapcsoló elférjen benne, és szabadon tudjon hosszirányban mozogni. A kocsikapcsolót ugyanis eléggé hátra kell tolnunk! Az eredeti helyzetéhez képest 5mm-rel. Ehhez hely kell, és az eredetileg kialakított kulissza ezt nem biztosítja. A forgóváz alsó részén, a kulissza alsó felét kell kezelésbe vennünk. A homlokfal felé esõ részbõl kell lefaragnunk elõször, hogy a kapcsoló eléggé hátra tudjon csúszni. Éles késsel kb. 1-1,5mm-t kell eltávolítani. Ez késõbb gondot okoz majd, de még nem tartunk ott! Ha a kapcsoló eléggé hátra tud csúszni, akkor a kulissza hátsó részébõl is faragnunk kell, hogy a rugónak is legyen helye mozogni. Egyelõre készen vagyunk!
  Most a kapcsolót vegyünk kezelésbe! Eléggé hosszan nyúlik be a kulisszába, ez most minket akadályoz. Nincs választásunk, a hátsó részét le kell rövidítenünk! Az eredeti rugót befogadó bevágás mögötti részre nincs szükségünk, távolítsuk el úgy, hogy  kerekítsük le a véget! Az eredeti bevágástól kb. 2mm-re fúrjunk a kapcsoló megrövidült szárába egy 1mm-es lukat. Ebbe fog kapaszkodni a rugó, aminek a másik fele a forgóváz csatornájának hátsó felébe lesz bekötve. A kapcsoló a fejrész felõl a kulissza felé szélesedik. Ezt a szélesedõ részt vágjuk egyenesre.
  Próbáljuk be a kapcsolót a kulisszába! Szépen hátra lehet csúsztatni, de itt jön egy pici gond! A kapcsoló elsõ fele felfelé el tud mozdulni, ez pedig nem kívánatos. Erre is van megoldás! Egy mûanyag darabból készítsünk pótlást a kulissza tetejére. Ezzel meg tudjuk akadályozni a kapcsoló káros, függõleges irányú elmozdulását. Nem sima mûanyag darab! Gyakorlatilag a forgóváz homlokfalát kell befelé egy rátéttel meghosszabbítanunk. Ez nem kell, hogy valami széles mûanyag lap legyen! Kb. 1,5mm vastag, 1,5mm magas. A közepén lefelé kell egy 1mm-es lenyúlás, bele a kulisszába, hogy megtámassza a kapcsolót. Ezt ragasszuk be a helyére. A felesleget felfelé csiszoljuk le, hogy a forgóváz mozgását ne akadályozza késõbb. A ragasztás, és a csiszolás nyomait matt fekete festékkel tûntessük el. Tegyünk újabb próbát, hogy a kapcsoló elõre-hátra, és oldalra szabadon mozogjon. Ha rendben van, jöhet a következõ lépés. A rugó, kurzkupplungunk lelke.
  Egy dolgot majdnem biztosra vehetünk: ilyen speciális rugónk nincs otthon! Ha mégis van, akkor nagyon szerencsések vagyunk, és könnyû dolgunk van. Akasszuk be a forgóváz csatornájának hátsó furatába az egyik végét, a rövidebb szárút, a másik hosszabbat vezessük át a homlokfal furatán, akasszuk be a kapcsoló furatába, a kapcsolón kiálló végét pedig kicsit hajlítsuk vissza, és kész is! Ideális eset, nem? Mit tegyünk, ha nincs ilyen szerencsénk? Készítsük el ezt a rugót, nem is nehéz! Kézenfekvõ lenne az eredeti rugót átalakítanunk, de sajnos az anyaga nem megfelelõ. Túl vastag, és erõs a mi céljainkhoz. Nekünk egy 1mm magátmérõjû csavarrugó kell. Ehhez 0,2mm-es, vékony acéldrót. A már használt 1mm-es csigafúró szárára tekerjünk kézzel 3-4 menetet az acéldrótból. Törekedjünk arra, hogy szorosan, menetet menet mellé tekercseljünk! A tekercselést úgy végezzük, hogy a mindkét végén legyen elegendõ drót a bekötések elkészítéséhez. Az egyik végen egy rövidebb a forgóvázhoz történõ rögzítéshez, a másik végén egy hosszú, hogy kényelmesen elérjük a kapcsolót. Ezt a hosszú véget vezessük át a forgóváz homlokfalának a furatán. Akasszuk be a kapcsolót, majd úgy állítsuk be, hogy alaphelyzetben a rugó kicsit húzza hátra „koppanásig” a kapcsolót, és tartsa kicsit feszesen a helyén. Arra vigyázunk, hogy ne vigyük a feszítést túlzásba, mert ebben az esetben a kocsi kanyarban ki fog siklani!. Túl laza kapcsoló esetén pedig vontatáskor nem érnek össze kocsik. Elsõre próbálgatni kell, a feszítés mértéke függ a felhasznált drót anyagától, és attól hogy mennyire sikerült precízen tekercselnünk. Két-három próba után kialakul a megfelelõ feszességû kapcsolat!
  Talán felesleges említenem, de a maximális gondossággal dolgozzunk! Mint a leírásból is kiderül, itt minden milliméter számít. A fúrások, vágások után képzõdött sorját gondosan távolítsuk el! Nagyon vigyázzunk az apró rugókra, könnyen kipattanhatnak a kezünkbõl. A forgóvázon történõ munkáknál figyeljünk arra, hogy a túlzott erõkifejtést elkerüljük! Inkább több lépésben vágjunk, apránként! Ha valamit túl nagy, azt még büntetlenül kisebbre vághatjuk, de fordított esetben sokkal több gondunk lesz, mint örömünk. Legyünk türelmesek, és meg lesz az eredménye! Fotóinkon is látszik, hogy a DR mellékvonalain gyakori, rövid, gyakran csak két REKO kocsikból álló vonat még a régi modellekbõl is szép. Ha már a régi modelleknél tartunk! A mozdony egy ilyen vonat elõtt gyakran a BR110 (ex. V100) dízelgép volt. A Tillig talán legszebb, legjobban sikerült modellje, de sajnos a mai árakon. Képeinken még a régi idõk TT modellje látható. Akinek van egy ilyen, könnyen csinosabbá teheti! A mozdonyon lévõ kapaszkodók csak a modell végein, a fellépõknél hiányoznak, a többi meg van, de csak imitálva, ráöntve a karoszszériára. Ezeket matt fekete modellfestékkel emelhetjük ki. A fellépõknél hiányzó kapaszkodók vékony réz drótból készültek. Az ütközõ felõliek vékony hegyû pákával vannak ráforrasztva a járólemezre, miután a lemezrõl a festéket finoman eltávolítottuk. A másik kapaszkodó pedig a mûanyag részbe van beolvasztva. Ha készen vagyunk, akkor szintén a matt fekete modellfestéké a fõszerep, fessük be a kapaszkodókat, és a járólapokat is. Nem is olyan csúnya ez régi modell!
   Jó barkácsolást, sok örömet kívánunk!
                                                                                                                                      Virágh István