Felső vezetők
Világot jelentő deszkák a magasban
 |
 |
| A második világháborút követő újjáépítés java 1951 körül lezárult, és az NSZK (Nélmet Szövetségi Köztársaság) az Adnenauer-i időkben áttért az expanzív fejlesztésre, ami később Wirtschaftswunderként – gazdasági csoda – ment át a honi és nemzetközi köztudatba. A nagy vasúti fejlesztés egyik jellemzője a viharos erejű, és sebességű villamosítás volt. Az építés csúcsát a hatvanas évek elejére elérte, és több mind egy évtizedig nem is csökkent. A munkák kivitelezésének egyik legfontosabb eszköze a két végvezető állásos sínbusz alapon kialakított felső-vezeték építő önjáró célgép volt, melynek tetején emelhető és elforgatható pódiumot építettek. A szolgálati járművet az országszerte elterjedt és kedvelt VT 98 - később VT798 -sorozatú sínbusz nyomán fejlesztették. Mivel a villamosítás egy időben majd száz helyszínen folyt a járműből 1955 és 1974 között 166 darabot készítettek. A terveket Axel Polnik készítette. Az utastér helyét egy nagy, szerszám és anyagraktérként használható helységgé alakították. A vezetőállás mögött az áramszedővel ellenkező végen a tetőből kiálló üvegborítású kupolából figyelhették a felső vezetéket, mivel a gépeket nemcsak felső vezetéképítésre, hanem pályabejárásra és karbantartásra is alkalmazták. A jármű belső égésű motorral működött, de villamos felső vezetékről is üzemelhetett, amikor egyúttal a vezetéket is ellenőrizték. A járművek sorozatjele V55 volt, és csak később BR 701 és BR 702 sor, feladata teljesen azonos volt. |
 |
 |
 |
|
A modellt mind Märklin, mind Trix kiadta és a valaha készített egyik legösszetettebb működésű szinte az eredetivel azonos „szolgáltatásokat” nyújtó tökély. Mivel Magyarországon az egyenáramú modellezés az uralkodó, a tesztet a Trix változatú szerkezettel (kat. sz. 22210) végeztük. A modell működhet analóg pályán, csak sok értelme nincs, mert a „kunsztokat” akkor csak a használati utasításból élvezhetjük. A gyártó hagyományainak megfelelően üzemelhet Selectrix és DCC (NMRA) módban is. Az analóg és digitális üzemmódot automatikusan felismeri, de kétfajta digitális rendszer között a modellezőnek kell választania és a normát beállítania. A menetiránynak megfelelő homlok- és záró fények automatikusan működnek, minden többi beállítás a motorkocsi „vezető” szándéka szerint történik. Az első sínre helyezést követően az áramszedőt óvatosan a rögzítő kengyel alól ki kell emelni, de a pantográfot felnyitni nem szabad, ugyanis önműködő szerkezet. Az áramszedôt vezérlô piezo-motor minden üzembe helyezéskor újból inicializálja magát. A modell szolgáltatásai gyári 3-as cím alatt: A mozgásokat a 4-es címről vezérelhetjük: |
 |
 |
 |
| A mozgatási műveletek csak álló modellel lehetségesek. A modellbe három piezo motort építettek. Egy végzi az áramszedő emelését és süllyesztését. A második a pódium emelését-süllyesztését, míg a harmadik a forgatást. Menet előtt a pódiumot minden esetben forgassuk vissza középállásba és süllyesszük le, hacsak nem akarunk jelzőket és oszlopokat gyomlálni. A modell valamivel nehezebben megy tönkre. Ne feledkezzünk meg a pódiumkorlátok összecsukásáról! A nyitás is egyszerű, és a fém elemek sokat bírnak. A nyitó mozdulat azért legyen finom, de határozott. A karbantartás csak ritkán, vagy alig szükséges. A jármű szekrény leemelése a pódium tengelye fölötti padlóelem kipattintásával kezdődik. A többi értelemszerű. A modell kidolgozása magas színvonalú, és semmi kívánni valót sem hagy maga után. Az elmúlt két évben az eredeti jármű többször Göppingenben járt és volt mód a modellel való alapos összehasonlításra. A tervezők sem hagytak ki egyetlen alkalmat sem, és sok javítást végeztek az eredeti alapján. |